Társat akarsz vagy szolgálót?
Szóval, Te mire vágysz, társra vagy szolgálóra? Persze, persze, társra, nem vagyok én olyan önző! – mondod. Tényleg? No, nézzük! Miért szeretnél társat és milyet szeretnél?
olvass továbbSzóval, Te mire vágysz, társra vagy szolgálóra? Persze, persze, társra, nem vagyok én olyan önző! – mondod. Tényleg? No, nézzük! Miért szeretnél társat és milyet szeretnél?
olvass továbbNekem is fontos, én is küzdenék. Rád szeretném szánni az időt, energiát pakolni a kapcsolatunkba, megmenteni. Eszembe se jutott idáig, hogy elereszteni téged, opció. Kételkedtem sok mindenben, de ebben sosem.
olvass továbbNem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass továbbTapintatnak hívják, meg még sok mindennek, de lehet, hogy csak szeretetbe csomagolt félelemről van szó – félelem a másik embertől és annak reakciójától. Sokszor jó szándék vezérel, sokszor ez tűnik helyesnek, sokszor választjuk ezt. Ugyanakkor sokszor dobnám el jó messzire.
olvass továbbAmikor valaki tele van elfojtott, ki nem mondott kisebbrendűségi érzéssel, ezt önmagában nem tudatosítja és nem törekszik önmaga megerősítésére....nos ilyenkor öntudatlan kompenzációképpen elkezdünk olyan embereket és helyzeteket keresni, amikről úgy érezzük, hogy emeli az értékünket...Például sikerek a másik nemnél, hódítások...Annak, aki megteheti...
olvass továbbNem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?
olvass továbbAnnyi éven át vártam a bizonyos igazit. Voltak nagy csalódások, egyoldalú kapcsolatok, átverések. Hitem töretlen maradt, néha napján elbizonytalanodtam, tagadhatatlan, de mindig visszatért a szívembe a remény.
olvass továbbMinden tetteddel alkotsz és rombolsz. Hosszú életet akarsz, és túleszed magad. Barátságot akarsz, és kihasználod a másikat. Lelki békére vágysz, de egy nyugodt percet nem hagysz magadnak egész nap, amikor leülnél meditálni. Vagy nem is meditálni, egyszerűen csak élvezni a csöndet. Hűséget szeretnél, és csalsz.
olvass továbbÉrzelmeid, értelmed paravánja mögött ott lapul a hamis énképed, vagyis az egód. Az ego az álarc, amely mögé elrejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettől, és azt is, hogy ő lesz a védelmeződ a világban. Mivel az egó nem a valódi lényed, hanem egy szélhámos, ezért félelemben él. Folyamatosan elismerésre, visszaigazolásra és hatalomra vágyik, amit a legjobban úgy tud megkapni, hogy uralkodik rajtad és irányít téged.
olvass továbbFelöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.
olvass továbbAzt hittem, akkor csinálom jól, ha mindig minden esetben kitartok az erkölcsi vázam mellett. Tény, hogy sokszor segített, és a mai napig jó, hogy benne van az alapjaimban. De rengeteg mindentől óvott: újtól, tapasztalástól, igazitól.
olvass továbbVan valami felkavaróan izgalmas a majdnem-ben. A majdnem ideálisban, a majdnem megtörténtben. De végül nem történik semmi. Így odaülhetsz a tűz mellé, megmelegítheted a kezed, megégni viszont nem fogsz. Érdekes módon, még építeni is tudsz ilyesmire. Előre tudod, hogy nem lesz tartós, nem lesz időtálló, mégis képes vagy adni, mégis szeretnél energiát belepakolni. Képes virágozni a halálra ítélt virág is.
olvass továbbLátom, hogy fáj, tudom, hogy szenvedsz. Tudom, hogy fullasztó az üresség, ami körbe vesz. Elmúlott már minden, amire vártál. Megrémiszt, hogy nem tudod, mi jön most. Nem látod, hogy merre visz az utad tovább, nem érzed, milyen irányba. A legrosszabb az, hogy megkérdőjelezed azt is, hogy jön-e még valami egyáltalán. De hogy ne jönne, Kedvesem?
olvass továbbEmlékezni akartam. Mindenre, amennyire csak lehet. Nem akartam kidobni semmit, próbáltam ragaszkodni. Mert annyi minden történt. Nem volt elég a nyoma, tudni akartam azt is, mi hagyta őket rajtam. Még mindig emlékszem.
olvass továbbOkos vagyok, edzett vagyok, sosem bántottalak. Miért bántasz engem?
olvass továbbVolt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.
olvass továbbManapság benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami már jó ideje nem a régi, ami mellett volt affair, sok embernek megmagyarázhatatlan. Ugyanis a válások korát éljük, ahol kézenfekvő, hogy egyből cselekszel. Ha módodban áll menni, miért maradnál?
olvass továbbBármit megtennék, hogy tudjam, valójában mi játszódik le a fejedben. Hogy tudhassam az okaid, az érveid, amikkel meg tudod győzni magad minden este, hogy az, amit csinálsz, rendben van. Mert ez egy külső embernek érthetetlen. Annak pedig, akit a hálódban tartasz, egyszerűen halálos.
olvass továbbKifogástalan a megjelenésed, sármos vagy, a szemeid perzselnek. Valami atomerőmű zakatolhat benned, mert olyan hatósugarú a kisugárzásod, hogy a terem végében is rád pillantanak. A mozdulataid magabiztosak.
olvass továbbAzt mondták bárki lehetsz, bármit álmodsz, a tiéd lehet: most mégis a számlák tetején ülve vakargatod a fejed, elmélkedsz, hogy erről szól az élet? Fogadok, hogy te is álmodtál valamit, hogy a lelked mélyén van egy féltve őrzött látomás, amit bár leporolsz néha, mégis mindig visszateszed a polcra.
olvass tovább