Kövess minket Facebookon.
Van valami, ami jó eséllyel mindannyiunkban közös: boldogok akarunk lenni. Hogy kit - mi tenne boldoggá, az már egyénenként igencsak eltérő lehet, de végsősoron a többségünk szeretné elérni a kitűzött céljait, megvalósítani mindazokat a dolgokat, amikről azt feltételezzük, elvezethetnek bennünket a megelégedettség állapotához.
olvass továbbSzükségünk van a címkékre, hogy könnyedén bekategorizálhassuk egymást. Mert mivé is lenne a világ, ha nemes egyszerűséggel csak annyit mondanánk: emberek vannak, akik mind különböznek ugyan, de épp ez a jó bennük? - nem, ez nyilván túl közhelyes lenne, én meg megint álomvilágban lépkedek.
olvass továbbHa szántszándékkal bele akarunk nyúlni a darázsfészek közepébe, akkor keresve sem találhatnánk jobb vitatémát a párkapcsolati hűség-hűtlenség kérdésénél. Erről ugyanis, mindenkinek megvan a maga igencsak sarkos, olykor már bebetonozottnak tűnő magánvéleménye.
olvass továbbKi ne akarna sikeres, boldog életet élni? Elérni az álmait, megélni a vágyait, egy szép napon azt mondani: mindent valóra váltottam, amit csak elterveztem. Vannak, akiknek minden sikerül, mások meg úgy tűnik, mind messzebb kerülnek a céljaiktól - ha vannak még olyanjaik egyáltalán. De mi a különbség közöttük? Miért van az, hogy az egyiknek látszólag, csak megszületnie volt nehéz, a másikat meg az a bizonyos ág is húzza?
olvass továbbMa egyre csak ez a gondolat járt a fejemben. Na persze nem abban a nárcisztikus formában, hogy azt hiszem, körülöttem forog a világ.
olvass továbbHogy valami eredendően van elromolva benned, hogy mindenki másban megvan az a valami, csak benned nincs? Feltetted már a kérdést: mi a gond velem?
olvass továbbA legnehezebb dolog ma (szerintem), embernek maradni minden körülmény között. Úgy, hogy közben folyamatosan zúdul ránk a rosszindulat, az irigység, az elfojtott frusztrációk egész sorozata.
olvass továbbAnnyiszor olvastam már, hogy a szüleid azt adták, amit tudtak, szerettek, csak ennél többet nem adhattak és, hogy mindezek folyamán meg kell bocsátanom, hogy úgy érzem, tartozom magamnak és a sorstársaimnak is egy poszttal ezzel kapcsolatban.
olvass továbbAki valóban segíteni akar neked, az nem kritizálni fog, hanem privátban, négyszemközt tanácsol neked jó szándékkal valamit, ami a hasznodra lehet.
olvass továbbMinden ötletemre azt mondta, baromság. A gondolataimra azt, hülyeség. Semmit sem tudtam jól csinálni, semmiben sem tudtam neki megfelelni.
olvass továbbHa kioktatnak, megszégyenítenek, kisebbítenek, visszahúznak, kinevetnek, beléd rúgnak, neked esnek, az nem szeretet.
olvass továbbOlyan témákban is, amiről halvány segédfogalmunk sincs (leginkább azokról). Mert jogunk van a véleményünkhöz, mert mi csak őszinték vagyunk és legfőképpen, mert építő jelleggel kritizálunk.
olvass továbbA rák, a szenvedélybetegségek, sőt majd minden krónikus betegség visszavezethető a gyermekkori negatív élményekre és azok életünkre, viselkedésünkre és egészségünkre gyakorolt hatására - vallja a magyar származású, világhírű tudós, dr. Máté Gábor, aki A test lázadása címmel írt könyvében saját tapasztalatai, kutatási eredményei és pácienseinek példáján keresztül világítja meg, hogyan hatnak korai élményeink a stresszre adott reakcióinkra és hogyan befolyásolja a világról és más emberekről alkotott képünk az egészségünket. A könyv alapgondolata ilyenformán egészen egyszerű: szerzője arról ír, hogy az emberek egészsége nem független az érzelmeiktől és lelkiállaputoktól sem.
olvass továbbAzt hiszem, erre mondják, hogy csak az okos ember kételkedik a saját igazában, a hülyék mindenben holtbiztosak (ha szoktunk barangolni a kommentszekciók bugyraiban, akkor tudjuk, hogy ez az állítás bizony nem légből kapott).
olvass továbbSokszor sok helyen olvastam már, hogy meg kell érteni a bántalmazót is - hiszen biztosan a traumatikus gyerekkora miatt lett olyan, amilyen, őt is bántották, azt sugallva, szegény nem tehet róla, hogy bántalmazza - érzelmileg, pszichológiailag, fizikailag a környezetét.
olvass továbbNem beszélünk arról, hogy nekünk is vannak fájdalmaink, nem mutatjuk meg a sebezhető énünket, nem tesszük közszemlére, ha valami épp teljesen összetört bennünket. Nem mutatjuk meg, mert negatívnak, panaszkodónak, mártírnak, gyengének bélyegez(het)nek bennünket. Ezért élünk inkább látszólag tökéletes életeket.
olvass továbbAz nem lehet kifogás mindenre, hogy - Ilyen vagyok és kész, azt tessenek mán' elfogadni úgy, ahogy vagyok, mert nekem így a kényelmesebb.
olvass továbbÉn jobb szeretem, ha valaki nyíltan paraszt. Na nem azért, mert élvezem, ha szemétkednek velem, hanem azért, mert így legalább tudom, hogy mire számítsak az illetőtől.
olvass továbbEgyedinek születünk, de másolatként halunk meg - írja könyvében Robert Betz, pszichológus, aki a Lépj ki a régi cipődből c. kötetével abban kíván segítséget nyújtani nekünk, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Egyetlen kérést intéz csupán azokhoz, akik kezükbe veszik a könyvét: nyitott szívvel olvassák.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének.
olvass tovább
