Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
Van, hogy amikor a tavasszal virágzó cseresznyefák árnyéka alatt lépdelek, még mindig hatalmába kerít az a keserédes érzés, hogy milyen is lenne egy másik ember személyében/képében élni, létezni?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Időnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Talán őrjítő az, ahogy gondolataink összesége csak akkumulálódik, és mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Talán elviselhetetlennek tűnik, hogy nem tudunk mindent megoldani, hogy bizonyos dolgok egyelőre kifognak rajtunk. Talán úgy hisszük, elég erősnek kell maradnunk ahhoz, hogy a testünk mázsás súlyokat cipeljen. Vagy talán csak rá kellene eszmélnünk arra az örökös igazságra, hogy mi is csak emberek vagyunk, mint mindenki más.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Megvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Bár ma már alapvetően egy szélesebb látókörrel rendelkezünk a nők önazonosságát, illetve teremtő erejét figyelembe véve, és persze rengeteg elcsépelt, klisészerű, népbutító okoskodást találhatunk ezzel kapcsolatban, valóban vannak dolgok, melyek károsan hatnak a testi, lelki egészségünkre egyaránt. A túlságosan konzervatív, sokszor földbe döngölő nézetek, megjegyzések egy torz, irreális tükröt tarthatnak elénk. És egy idő után talán el is hisszük, hogy a hamis kép, amit látunk benne valós. Csak árnyéka maradunk a régi önmagunknak. Ebből a körforgásból pedig nem könnyű kitörni.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Bizony az embernek hosszú idő elteltével is rá kell jönnie újra, meg újra: Sosem szabad túl sokat várni a másiktól igazán. Gyakran akkor esünk pofára, amikor a legkevésbé gondolnánk. Olyan emberekben bíztunk, akik tényleg méltó társaknak tűntek a nehezebb időszakokban is. Aztán valahogy mindig itt mutatják meg az előbb említett „barátok” a foguk fehérjét. Utólag sokat gondolkodtam azon, vajon ostoroznom kellene saját magamat, amiért ennyire félreismertem a másikat? Vagy fogadjam el, hogy egyszerűen így alakult?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Mindannyian más forrásokból merítünk erőt és inspirációt, persze akadnak egyező pontok az életünkben. Én az elmúlt pár évben személy szerint mindig arra a következtetésre jutottam minduntalan, hogy számomra ez a forrás nem más, mint a nosztalgia vibráló képei a fejemben. Az emlékeim. Egy talán már porosodó, de a polcomról soha le nem kerülő, aranyborítással rendelkező könyv.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utóbbi időben fogalmazódott meg az bennem igazán, hogy milyen meghatározó lehet mindannyiunk életében, amikor a számunkra legfontosabb emberek ismernek el minket, vagy örülnek nekünk teljes szívből.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Korábban úgy hittem, hogy minden, ami kicsit is a komfortzónánkon kívül esik, és más ütemben mozog a megszokottól, az csakis romboló, értelmetlen, illetve fájdalmas lehet. Mert hát, valamilyen okból kifolyólag, ezt plántáljuk a következő generációba is, még, ha nem is tudatos módon.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az ember élete végéig tapasztal, és ez valóban egy örök igazság. Szerencsére a rossz, vagy legalábbis kevésbé jó élmények is a mi érdekünket szolgálják, még, ha ez valami furcsa, bizarr paradoxonnak is tűnik. Bármilyen nehéz szívvel is tekintünk vissza a múlt bizonyos aspektusaira, ma már összeszedetten és nyugodt lelkiismerettel állunk elébe az új fejezetnek. Tartogasson bármit is ez az út.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az őszi időszak, különösen az októberi hónap, nem csak a kirándulások, a színek, vagy a bekuckózás miatt olyan kedves a számomra. Ilyenkor van ugyanis a keresztfiam, és a kistestvérem születésnapja is.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Én is látom, hogy a kelleténél talán többször csap össze a fejem felett a káosz-hullám. Sorozatban tör rám, aztán csak nézek, hogy ez a sok minden mégis, hogy jött össze? Szinte már kínosan nevetgélve huppanok le az ágy szélére. Miért az én csomagom mindez?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Hajlamos vagyok elveszni a részletekben. Különösképp azokban, amelyek Hozzád köthetőek. Nem értem, hogy lehetnek valakinek olyan kedves, világító szemei, mint Neked? Hogyan lehetséges az, hogy minden alkalommal, amikor magadhoz vonsz és elveszek az erős, izmos tested ölelésében, én magam is felolvadok? Miért gondolok arra, ennyi idő elteltével is, miközben éppen felöltözöl, vagy alszol, hogy ugye nem veszíthetlek el?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Túl stresszes most ez az időszak, túl sok a munka, és kevés az energia, a türelem. Ezeket hozzuk fel általában kifogásokként, miért is nem tudunk türelmesen, elfogadóan, empatikusan, és nem utolsó sorban szeretetteljes módon kommunikálni a másikkal. Erre mindent rá lehet húzni. Szinte kivétel nélkül így teszünk. Egy generációkon átívelő, emberek által generált tragédiáról van itt szó.
olvass tovább
Szabó Rebeka
#Mallorca, #szerelem, #olyanboldogvagyok, #egyszerűenmindentökéletes. Az esetek 99 százalékában ilyen és hasonló szösszeneteket látunk felbukkanni a social media platformokon, kiváltképp az Instagramon. Az ember általában szereti megosztani a boldogságát másokkal, például egy fontos eseményt, ami mérföldkő lehet az életében. Örülni valakinek, vagy együtt örülni a másikkal, egy áldás, egy igazán felemelő érzés, de hol húzódik az a bizonyos határ és miért csak a szép, jó dolgokról eshet szó manapság?
olvass tovább
Szabó Rebeka
TikTok… Nagy valószínűséggel az is hallott már erről az applikációról, aki szinte begubózott egy gumiszobába, csak azért, hogy elszeparálja magát minden „újszerű” hóbort elől. Személy szerint én nem használom, nem ismerem minden aspektusát, de akarva-akaratlanul is belefutottam TikTok videókba jómagam is.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utazások, kirándulások, barangolások mindigis szerves részét képezték az életemnek, gyerekkoromtól kezdve. Nemcsak azért, mert kislányként számtalan külföldi útnak lehettem a részese, melyeket a nagymamám szervezett és bonyolított le, hanem azért is, mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy picit is másabb, különlegesebb, illetve természetközelibb közegbe kerültem, én magam is átalakultam. Az érzéseim, intuícióim. Ilyenkor általában fontos dolgokra ébredtem rá, inspirálódtam, és persze felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Ez ma sincs másképp.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Mielőtt még valaki megijedne, hogy egy orákulum képében igyekszem klisészerű szónoklatot tartani arról, mennyire fancy és fontos az „itt és most” alapelve, megnyugtatom, hogy nem, nem ez a terv. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem a jég felszínét szeretném kapargatni. Azzal kapcsolatban sok hamis képet mutató tartalom található.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Azt hiszem nem maga a képesség veszett ki belőlünk, emberekből, hogy higgyünk és találjuk meg a szépséget a mindennapok során. Elvégre, az ember alapvetően igenis egy emocionális, érzelmi intelligencia szempontjából rendkívül fejlett, társas és társaságot igénylő lény. Mindannyian vágyunk a lelki közelségre és a boldogságra, ez vitathatatlan.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Lehet nem is sejted, de mindig beléd kapaszkodom. Jól emlékszem, milyen sokat ábrándoztál arról, vajon büszke leszek-e majd rád? Én, az idősebb éned, aki már felnőtt. Emlékszem, mennyire féltél attól, hogy visszatekintve a múltra, nem tartanálak értékes, fontos kislánynak. Hát csak tudd: A lehető legbüszkébb vagyok rád. Mindenért.
olvass tovább
