2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Elfogadtam önmagam

Nagyon furcsák tudnak lenni az emberek. Hihetetlen, hogy mennyi embernek van két arca. Egyik, amelyikkel rád mosolyog, a másik, amivel hátba szúr. Elég jó ember ismerőnek tartom magam, és az élet eléggé megedzett ahhoz, hogy tudjam, ki hazudik a szemembe, és ki nem. Sajnos volt, és a mai napig van benne tapasztalatom bőven, de már nem érdekel. Már nem izgat ki, mit gondol rólam. Hiszen senki sem tökéletes. Csak ezt sokan elfelejtik.

olvass tovább

Senki nem bánthat engem, csak te, mert megengedem

Ha mindig mindenre igent mondasz, tudod-e, kire mondasz nemet? Saját magadra. Ha tudnám, hogy minden, amit a sorstól kaptam, értem van, engem szolgál, este nyugodtan hajtanám álomra a fejemet és reggel önbizalommal telve ébrednék. Minden úgy jó, ahogy van. Azért történik veled, mert valamit szeretne tőled.

olvass tovább

Bizalomra születtem

Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.

olvass tovább

Boldognak lenni

Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy eszeveszetten szajkózod, „Én annyira, de annyira boldog vagyok!” – és miután senki sem lát téged, magadba roskadsz… Ez nem boldogság. És az sem, ha folyamatosan álcát öltesz magadra csupán azért, hogy minél jobb színben tűnj fel mások előtt. Tudom, sokszor okoztak neked fájdalmat, és nehezen léptél tovább. De megtetted… mert szeretnél igazán boldog lenni.

olvass tovább

Útvesztőben

Ülök a szobámban és a mélységes csendet hallgatom. Az egyre ismerősebb, egyre megszokottabb csendet. Persze ezekben az időkben gyakori a csend, de engem valahogy éget. Lefoglalom magam, mást csinálok, olvasok, edzek, új hobbik után nézek, de a csend egyre csak sajog…

olvass tovább

Az elpazarolt pillanatokért

Végtelen idő. Sokan ezt gondoljuk, amikor az életünkre tekintünk. Elképzeljük az áloméletet. A tökéletes időbeosztást arra, hogy mikor, mi fog történni. Megtervezzük nagyjából azt, hogy mikor lesz családunk, mikor házasodunk meg, mikor vállalunk gyereket, mikor utazgatunk és mikor szánunk időt arra, hogy élvezzük csak a szabadságunkat.

olvass tovább

A gyávaságodon nem tudok segíteni

Tessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!

olvass tovább