KERESD A NŐT / Lélekhangok


Az élet elmegy mellettünk

  • 2021. augusztus 25.

A napokban pont azt meséltem egy barátnőmnek, hogy nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Nagyon furcsa, de ennek a mondatnak hihetetlen súlya van. Azzal indokoltam, hogy: - így is odaadtam csak úgy két és fél évet egy betegség kapcsán „potyára” az Életnek, és most szeretnék magamnak és a boldogságnak adni valamennyit végre. Erre ő azt felelte: Nem gondolod, hogy ez is érted történt meg?

olvass tovább

Ti, Férfiak

Annyira más világban élünk általatok. Meghatározzátok a gondolatainkat, érzéseinket. Az életünk felett gyakoroltok hatást. Várjuk a választ epekedve, kiszolgáltatjuk minden érzésünket és gondolatainkat számotokra, nektek csak döntenetek kell, menjünk, vagy maradunk.

olvass tovább

Tök mindegy milyen, csak kapcsolat legyen? 

Néha az az érzésem, hogy a társadalom többségének nem számít, hogy milyen kapcsolatban van benne, csak az a lényeg, hogy kapcsolatban legyen, mert a szingliség érthetetlen és fura. Mintha akkor válnánk létjogosult személlyé, vagy onnantól kezdve kerülnénk rá a létező személyek térképére, miután kapcsolatba kerültünk x-szel, és akkor válik biztosra a helyünk ezen a térképen, amint megházasodunk és gyerekünk lesz. Mintha egy párkapcsolati viszony kéne ahhoz, hogy a személyes létezésünk valódi legyen. Mintha azzal tudnánk csak bebizonyítani az értékességünket, ha családot alapítunk.

olvass tovább

Szeretni feltétel nélkül

  • 2021. augusztus 23.

Ismeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön. 

olvass tovább

A kövérségről őszintén

Ez az egyetlen téma, amit minden kövér ember legszívesebben messzire elkerülne. Lehet szépíteni, amikor mondják nekünk, hogy csak „erősek a csontjaink”, illetve „molettek” és „teltkarcsúak” vagyunk, de attól még az igazság az, hogy több kiló zsírréteggel a testünkön, mi még mindig csak kövérek maradunk.

olvass tovább

Már mindent neked adtam

Bevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.

olvass tovább