Az értékrended többet mondd rólad, minden szónál!
Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.
olvass továbbAz életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!
Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.
olvass továbbItt ülök, egy bögre kávé mellett, és azon gondolkodom, vajon melyik volt az a pont, ahonnan már nem volt vissza út? Ismered a bögrét, ahogy a gondolataimat is ismerted egykor. Tudod.. ez az a bögre, ami annyi helyet látott, és annyi titkunkat ismeri. Amit annyiszor dobozoltunk be együtt, majd csomagoltuk ki minden alkalommal, amikor együtt álltunk fel a padlóról.
olvass továbbHajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
olvass továbbTalán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass továbbMegszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass továbbLehetsz vékony, vagy mutathat épp többet a mérleg. Küzdhetsz legbelül számtalan megoldatlan feladattal, sőt, az is rendben van, ha a fáradtságtól már megint a száraz sampon győz a reggeli kapkodásban.
olvass továbbA mai rohanó Világban sokszor kapom magam azon, délután kettőkor, hogy reggelizni is elfelejtettem. Felkelek, elkészítem a gyerekek tízóraiját, és a reggeli, iskolába tartó versenyfutás közben igyekszem magamnak is olyan külsőt varázsolni, amitől az utcán szembejövő emberek nem futnak el a másik irányba ijedtükbe.
olvass továbbSzeretet nélkül mit érnek a mindennapok? Szeretni, és szeretve lenni az az érzés, amely értelmet ad mindennek. A szürke hétköznapoknak, az borús reggeleknek. Ha szeretek, én egészen szeretek.
olvass továbbNem kell bájital vagy bármi elérhetetlen tudás, hogy észrevegyük az apró, csillagszórószerű pillanatokat. Nem igényel extra intelligenciát, évekig tartó padban ücsörgést, de még csak különösebb energiabefektetésre sincs szükségünk. Főleg nem olyasfajtára, aminek aztán körülbelül annyi hasznát vennénk, mint a kotangens függvénynek a Lidl-ben, bevásárláskor. Kell hozzá viszont önismeret!
olvass továbbBár, nem tartoztam soha azon egyedülálló Nők táborába, akik görcsösen akartak párt keresni, sőt, a 10 éves kapcsolatom meggyászolása után kifejezetten élveztem az „egyedül” töltött pillanatokat. – Persze, az „egyedül” szó, az anyaként mindig csak egy feltételes mód.
olvass tovább„ Hepe után mindig hupa következik és hupa után mindig hepe jön. És még soha nem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, vagy hupa után hupa következett volna.”
olvass továbbSokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.
olvass továbbFelnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?
olvass továbbUgye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.
olvass tovább“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.
olvass továbbVannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass tovább„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?
olvass tovább„Kérlek, ne akard annyira görcsösen!” – talán ez lenne a legfőbb mondat, amit elmondanék magamnak, ha visszamehetnék az időbe, hogy figyelmeztessem a „tudatlan én”- t.
olvass továbbNem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.
olvass továbbMindenkinek van legalább egy olyan exe, aki baromi nehéz eset. Valakinek pedig lehet, hogy épp Te vagy az. Mindannyian hordozunk sebeket, melyeket a korábbi kapcsolatainkban szereztünk, és mindannyian okoztunk sérüléseket a múltbéli kapcsolatainkban. Hatással voltunk az ex partnerünk életére, ahogy ő is hatással volt ránk.
olvass tovább