Az értékrended többet mondd rólad, minden szónál!
Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.
olvass továbbNem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe.
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondvánTe nem erre fizettél be.
olvass továbbBár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass továbbVolt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass továbbSokadszorra futok bele a „mi nők már jó úton járunk, de szegény férfiak eléggé le vannak maradva” típusú beszélgetésekbe, cikkekbe, kommentekbe. Panaszkodunk rájuk…
olvass továbbTalán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass továbbSzerelemből élni olyan, mint örökké remélni. Bizakodni, hogy folytatódik egy történet vagy épp ellenkezőleg – méltón befejeződik. Vakon táncolni, s hinni, hogy nem lép a lábunkra az élet. Talán őrülten forgat, szenvedélyesen ringat, de nem csinál olyat, ami igazán fáj. Azért néha mégis fáj.
olvass továbbBizonyított tény, hogy kétségtelenül összefüggés van a toxikus kapcsolatok, valamint a szorongás és a rossz egészségi állapot között. Olykor a szeretetünk ereje miatt, észre sem vesszük, hogy egy mérgező kapcsolatban vergődünk hosszú ideje. Vannak azonban égbekiáltó jelek, melyeket érdemes olykor megfigyelni.
olvass továbbRégebben már gondolkoztam azon, hogy lehetséges egy embernek csak bizonyos számú szerelme lehet. Van egy limit, ahonnan már akár fejre is állhat, soha többé nem tudja azt érezni, mint azelőtt.
olvass továbbSokan küzdenek azzal, hogy bár van édesanyjuk, ott volt mellettük fizikailag, de érzelmileg mindvégig távol volt. Nem nyújtott igazi megnyugvást, vigaszt, védelmet, biztonságot, melegséget, nem tudott ráhangolódni a gyermeke valódi szükségleteire.
olvass továbbMegszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass továbbA csalódások és a pofonok bár fájdalmasak mégis tanulságot hordoznak magukban és szinte minden ember életében eljön egyszer az a pont, amikor rádöbben, hogy mi is az, amit valójában megérdemel.
olvass továbbNincs olyan, hogy fekete vagy fehér. Erre hidd el, nekem is rá kellett jönnöm. Számtalan árnyalat létezik, hát légy elfogadó és válaszd azt, ami hozzád a legjobban illik. Minden kapcsolat tiszta lap. Viszont nem véletlenül az a párod most, aki. Valamire szövetkeztetek, vagy akivel nem vállaltad ezt a szövetséget, az a távolból a hiányával tanít.
olvass továbbA megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass továbbAz elmúlt időben elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig vagyunk képesek elmenni? Mennyi az, amit még magunkkal meg tudunk tenni úgy, hogy közben pontosan tudjuk nem cselekszünk megfelelően. Tudjuk, érezzük már rég szorít a cipő, de a változás még talán bennünk nem érett meg.
olvass továbbSzívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.
olvass továbbGyerekkorunkban még azt sem tudjuk mi az. Amíg nem ismertetik meg velünk a definícióját az is ugyanolyan fogalom, mint a Pitagorasz-tétel. Amikor belekerülünk nem is vesszük észre, hogy milyen csapdában vagyunk. Csak tesszük a dolgunk, hogy mindenkinek jó legyen. Minden úgy legyen, ahogy mások akarják. Ha ők boldogok, mi is azok leszünk.
olvass továbbMár nem a látszatból ítéllek meg. Megtanultam szeretni. Ha valakit igazán szeretsz, ráérzel a lelkére. Érted, valójában érzed, mit, miért tesz. Azt is látod, hibázni fog, de hagyod. Számonkérés, kioktatás, kéretlen tanács helyett lehet, szólsz, igazodást mégsem követelsz. Nehéz.
olvass továbbAz elmulasztott lehetőségek utcájában bolyonganak céltalanul ők, akik nem tudják elsiratni az utat, amire végül nem léptek rá. Nem léptek rá, mert túl büszkék, és túl gyávák voltak, nem volt bennük elég spiritusz, és szerintük rosszkor voltak rossz helyen. Már nincs erőm, nincs motivációm, mondták, túl sokat csalódtam, és estem pofára, testemen és szívemen hegek sorozata, még egy csalódást nem viselek el, abba már belehalok.
olvass tovább„Olyan, mintha egy test és egy lélek lennénk a párommal.” „Ő a mindenem, és én vagyok az ő mindene.” „Mindent együtt csinálunk.” „Nélküle az élet elképzelhetetlen.” Első hallásra romantikusnak tűnnek ezek a mondatok. Ha jobban belegondolunk a jelentésükbe, akkor viszont már egészen más színezetet kapnak.
olvass tovább