Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Sosem szerettem gyengének érezni magam – így azt sem tűrtem jól, ha ezt meg kellett osztanom másokkal. Valahogy mindig elintéztem, hogy egyedül maradhassak ilyenkor, mert meggyőződésem volt: ez a módja.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja megélni önmaga teljességét.
olvass tovább
Mertain Lilla
Ha találkoztál egy szép Nővel, aki megfogott, és meg akarod őt tartani, akkor tudnod kell, a logika nem vezet sehová. Ugyanis, ha a férfiak és nők kapcsolatának dinamikájáról beszélünk, a logika az utolsó dolog, amire támaszkodni tudunk. Talán ennek oka az, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de a szép lányok nem a kedves fiúkhoz vonzódnak. Ehelyett a rosszfiúkhoz annál inkább…
olvass továbbValahogy a nyár mindig arra csábít, hogy egy kicsit mások legyünk, mint máskor. Könnyebben mondunk igent, tovább maradunk ki, bátrabban próbálunk ki újat – legyen az egy spontán utazás, egy új íz, vagy akár egy új ismeretség.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Az életben a legnagyobb dolog, ha tudjuk, hogy önmagunkért szeretnek. Pontosabban annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk. Mert ha van egy gyáva, félős, semmire sem jó, de szép kutyád, akit házőrzőnek szántál, de őt kell védened, akkor is szereted. Sőt, annak ellenére. Szóval szeresd, vagy engedd el. Mi az, hogy jól szeretni? A szeretet az szeretet, nem?
olvass tovább
Tóth Adél
Életünk körforgásában semmi sem állandó, csupán a változás. Minden és mindenki változik körülöttünk, és ezzel együtt mi magunk is. Sokszor nehéz lehet elfogadni ezt, nehéz megérteni, hogy semmi sem állandó, és bizony rengeteg tényező vagy akár személy csupán időleges.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass tovább
Mertain Lilla
A szerelem, és a szeretet két külön érzelem. „Szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes, sajnálom”. Rengetegszer láthatjuk ezt filmekben, olvashatjuk könyvekben, hallhatjuk az életben.
olvass továbbMi lenne, ha a legnagyobb példaképed, a legfőbb inspirációd — TE magad lennél? Egyre többen fáradnak bele abba, hogy állandóan másokhoz mérjék magukat. Instagram profilok, sikersztorik, tökéletesnek tűnő életek… Pedig a legnagyobb erő ott van benned, csak néha elfelejted meglátni.
olvass tovább
Varga Maja
Vajon, mikor számít egy szív ténylegesen összetörtnek? Amikor nem érzünk semmit az égvilágon, vagy még/már érzünk, de tudatosan visszavonulót fújunk, ha kapcsolódásról van szó? Úgy értve, hogy tudatosan nem adjuk, nem merjük már a szívünket adni senkinek.
olvass tovább
Soós Alíz
Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass tovább
Krausz Dominika
Én nem leszek a következő, az aktuális vagy az előkapható játékszered. Nem, Én vihart fogok kavarni a tengereden,ott ahol egy csomó törött hajó van és sziklák. De, ha időben rájövünk, hogy ez nem fog így működni, Te akkor is mindig emlékezni fogsz rám!
olvass tovább
Király Eszter
Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.
olvass tovább
Dobos Amira
Úgy gondoljuk, hogy minden kapcsolat alapja az, hogy a felek egyenlőek és a matek mindig 50-50%-ra jöjjön ki. Azonban lesznek napok, amikor ezek a számok változnak majd.
olvass továbbMinap - női körben - a párkapcsolatok dinamikájára is terelődött a beszélgetés, miközben élveztük a nyári napsugarakat, a virágba borult természet szépségeit.
olvass továbbVannak pillanatok, amikor az egész világ hirtelen túl soknak tűnik. Nem történt semmi rendkívüli, mégis azt érzed, mintha minden egyszerre akarna rád omlani. Egy félreérthető üzenet, egy határidő, amit elfelejtettél, egy mondat, amit nem jól értelmezett valaki, vagy amit te nem jól mondtál. Apróságok. De mégis képesek elindítani egy olyan spirált, ahol már mindent sürgetőnek és feszítőnek élsz meg.
olvass tovább
Várszegi Réka
„Istenem….egy eltévedt kisfiú” Így kiáltott fel nemrégiben egy csodálatos barátnőm, amikor megmutattam neki egy párbeszéd részletét. Ő már tud valamit (nagyon sokat!), ezért nem volt benne ítélkezés és vád. Csak megértés és megengedés…
olvass tovább
Király Eszter
Nehezen fejezzük ki az érzelmeinket. Azt hisszük a lelkünket kell kifordítani, ami aztán visszafordítva már soha nem lesz ugyanaz. Azt gondoljuk, olyan, mint amikor a negatív fényt kap, örökre sérül, és a fénykép soha elő nem hívható, semmi nem őrzi majd emlékeinket. Érzelmeinkről beszélni néha nehezebb, mint bármilyen vizsga, igazi megmérettetés. Pedig az érzelmek feltárása nem egyenlő azzal, hogy valaki lábai elé fekszel, védtelenül, fegyvertelenül, és hagyod, hogy diadalittasan a mellkasodra tegye a lábát.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Zaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.
olvass továbbNéha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?
olvass tovább
